Rólam

Mindenkinek van egy útja.
Mikor kezdtem segíteni és támogatni másokat?

Ifjúkorom óta ezzel foglalkozom. Persze nem tudatosan.

Nekem is meg kellett érnem arra, hogy kimondjam: számomra a legnagyobb örömet és motivációt az adja, amikor látom a mosolyt, elégedettséget, örömet azokon az embereken, akikkel kapcsolatba kerülök. Érzékelem gyors elindulásukat egy új területen és hogy mit jelent számukra a változás, amely úton a kérdéseim és támogatásom segítségével indultak el.
Ezért lettem gyógypedagógus, majd tréner, tanácsadó, és vezető.

Azt gondolom, hosszú utat tettem meg, saját fejlődésemet nézve. Meg kellett ismernem és érteni magam, erőmet, gyengeségeimet. Mit jelent a tudatosság, és hol is vagyok én, milyen szerepet játszom az életemnek nevezett színjátékban.

Meg kellett értenem, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, megváltoztatni, és segíteni. Hiába látom, min megy keresztül, milyen szakadékba sétál bele szerintem. Mit látok én, és igazam van-e egyáltalán. Van-e jogom kérdezni, mondani bármit is.

Tisztába kellett kerülnöm azzal is, milyen hatással vagyok az emberekre.

Megtanultam, meg kell várni és megérteni, hogy kinek mikor jön el az a pillanat, amikor változni tud, fókuszálni képes egy adott fejlődési területre.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy akkor feltétlenül érdemes lépni, amikor már zavar minket valami a saját viselkedésünkben. Mikor érezzük, valami nem stimmel, valamivel már nehéz együtt élnünk. Nem azért, mert máshoz hasonlítjuk az életünket, hanem mert a magunk mércéje szerint szeretnénk boldogabban élni, jobban érezni magunkat a bőrünkben. Megértünk a változásra. S ez az a pillanat, amikor vérmérsékletünk szerint kezdünk először csak gondolkodni ezen a zavaró tényezőn, majd szép lassan támogatókat keresünk, beszélünk róla. Erőt, bátorságot gyűjtünk a kezdéshez és a nagy feladathoz.

Csodálatos érzés, mikor egy bátortalan, nehéz helyzetben levő, de legbelül, mélyen, változásra szomjazó emberrel találkozom. Többségében ezek véletlenszerű találkozások, persze csak ha hiszünk a véletlenekben. Fantasztikus látni, milyen módon, milyen örömmel nyílnak ki az emberek egy-egy kérdés hatására.

Ma már nem segítőnek vallom magam.

Fő célom és módszerem a motiváció, energizálás és az inspiráció. Engem az éltet, amikor látom, hogy az emberek rájönnek, lehet másképp is élni, amikor megértik, mi a boldogság. Mi a saját életük boldogsága.

Szeretem látni, amint az emberek, akikkel dolgozom, magukhoz térnek, elhiszik a változás, fejlődés, tovább lépés lehetőségét. A legnagyobb siker, amikor a tőlem tanult eszközöket használva önállóan lépnek tovább, öntudatra ébrednek.

Amikor megértik, miért történnek a dolgok, és ezáltal megtanulják kezelni, elfogadni az életükben felbukkanó csapásokat.

1989-ben – első munkatárs közvetítő irodaként – alapítottam a Workplus-t.

A közel 30 év alatt több száz projektben működtem közre, a kiválasztás, tréning, coaching és a szervezetfejlesztés területen.

2010-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen MBA (Master of Business Administration) képesítést szereztem. Gyógypedagógus diplomám mellett több hazai és nemzetközi képzésben is részt vettem.

Gyermekkori ambícióképek: idegenvezető, régész, vegyész

A szolgáltatói affinitás, az emberek szeretetet, a kutatás és az újítások iránti vágy egyaránt megjelenik!

Mit élvezek leginkább a munkámban:

Több ezer emberrel találkoztam s dolgoztam együtt. A kezdetekkor együtt alakítottuk a szakmát, és ma is tanulunk egymástól. Élvezem, hogy mindig van olyan terület, melyben lehet támogatni a partnereimet. Nagyra becsülöm azt a bizalmat, mellyel hozzám fordulnak céges és sokszor magánjellegű gondjaikkal, kérdéseikkel. Az inspirációm, lelkesedésem ebből is fakad...

Hobbik:

Barátok, sport minden mennyiségben (ameddig bírom), színház és filmművészet, mások megismerése, utazás, kultúrák, olvasás

Amit kevesen tudnak rólam:

A Workplus alapítása előtt gyógypedagógusként dolgoztam. Több évig foglalkoztam a mozgássérült élsporttal. Már 14 éves koromtól kezdve úszni tanítottam, elsősorban víziszonyos gyerekeket oktattam, és ez komoly hatást tett rám a pályám megválasztásában is.

Magánélet:

Boldog párkapcsolatban élek. Van egy 20 éves fiam.